Semmiről nem akarom meggyőzni Önt, Tisztelt Olvasó!
Beszélgetni szeretnék. Miként ez a könyv is. Ehhez minimum három feltételnek kell teljesülnie. Lehetőleg egy időben. Az első, hogy Ön is magyarul beszéljen. A második, hogy találjunk közös múltbéli tapasztalatokat arról a közösségről, amelyikben élünk. A közösség viszonyairól. A harmadik - s ez a legkényesebb területe az egymásra nyitásnak -, minden konfliktus ellenére hagyjuk megtörténni a jót.
Minden más ebből következik: nyíltság, őszinteség, egyenesség, szimbolikus beszéd, identitás, haza, otthon, család…
A bűn és a bűnhődés katarzisa. Megbocsátás és hitelesség. A bizalom.
Amikor ezek a sorok születnek, még mindig nem tudom teljes bizonyossággal, hogy napvilágot lát ez a könyv vagy sem. (Több sakál több mint másfél éve hegyezi magát a gátemelés, akadályteremtés és kártékony zsebmetszés minden eszközét bevetve azért: „Ne legyen!” Mert fogalmuk nincsen róla, hogy a teremtés éppen az ellenkezőjével kezdődik: „Legyen!”)
Amiben bizonyos vagyok, hogy lett egy Öcsém! Családtagért pedig az ember másként vállal felelősséget - ez teljesen természetes. Lett továbbá sok beszélgetőtársam, akik őszintén, nyíltan vállalták kritikai megjegyzéseiken túl önmagukat. (Sokat tanultam belőlük!)
A személyes találkozást, amit csak a személyes beszélgetés és nyitottság (adás-kapás) alakíthatott. Az elfogadás és megértés. Azért, hogy Ön is beszélgetni tudjon. Önmagával, ennek a könyvnek a soraival. Áttételesen a múlttal, s jelennel egyaránt.
Köszönetkörök helyett álljon itt valami mindenek fölötti, megtartó bizonyossága annak, hogy megtörtént. Olyasmi, amire majd a mostani jelentéseket nem ismerők archívumként tekintenek majd, mint én a kilencvenes évekre…
Tisztelet az archívum lapozgatóinak!
Pálinkás István
