1966-os évjáratként kevesen mondhatják el magukról, hogy jártak már háborúban; én igen. 66-os évjáratként egyre kevesebben mondhatják el magukról, éltek úgy tartósan külföldön, hogy egy reggel arra ébredtek, haza kell jönniük; én igen! Ahhoz képest, hogy az USA-ban értesítettek arról, hogy a Magyar Írószövetség tagja lettem, soha, egyetlen egyszer nem tagadtam meg írói hovatartozásomat identitásomat illetően. Nem is fogom.

Írtam már ezt-azt ebben a szellemi-lelki kifosztottságban (is) tengődő, vagy szinten tartott magyar anyanyelvi közösségben; eddigi tudomásom szerint többek örömére, gyönyörködtetésére, felrázására, mint szomorúságára. (Az utóbbiaknak mindig oka volt, s eztán is pofán vágom őket.) Nemzeti elköteleződésemet tekintve nincs alku! Lírában eltökélt, kimeríthetetlen nyomokon járok, gondolataimmal a teremtés kapuin karistolok naponta. Hetente, egy életen át. Ez tart életben, ebben hiszek. Keresztény ember vagyok. Szeretek beszélgetni. Tudva: "Sokat vagy jól beszélni - két külön dolog."

Pálinkás István